Dr. Szűcs Lajos Ócsán tartotta ünnepélyes megemlékezését 56-ról
„1956 októbere egyike volt e kivételes pillanatoknak. Az emberek 1956 októberében eldöntötték, hogy nem tűrik tovább a zsarnokságot, és harcolnak is, ha kell, a szabadság és a függetlenség érdekében. Harcoltak önként és önzetlenül, hiszen senki nem volt kényszerítve, és senki nem kapott cserébe semmilyen ígéretet. Csak az érzést, hogy a legjobbakkal vállalhat közösséget, és azt, hogy gyermekeik egyszer még büszkén emlékeznek vissza arra, amit szüleik megtettek akkor, amikor igent mondtak az összefogásra, és igent a szabad és független Magyarország gondolatára. Emlékeznünk kell arra, amit megtettek. És emlékeznünk kell arra is, hogy 33 évig nem volt szabad a megemlékezés, és hallgatni kellett arról - hogy büszkék vagyunk. Hogy büszkék vagyunk azokra, akik vállalták a felelősséget, amikor eljött az idő. Akik elbújhattak volna - és mégis itt voltak (...)
Azt mondják naivak voltak. Azt mondom hittek! És megértették azt, hogy a jövőjük a tét, és a jövőért harcolni kell. Hittek, ahogy hitt és bízott mindenki abban, hogy eljött az idő, amikor cselekedni kell. Cselekedni fegyverrel és fegyver nélkül is. Hiszen hittek és bíztak azok is, akik megválasztották a közösség vezetőit, a nemzeti bizottságot, a nemzetőrséget, és amilyen gyorsan csak lehetett, újraindították a hétköznapokat, és ezért a zsarnok legalább annyira gyűlölte őket - az önkénteseket és a választott képviselőket. Éppen azért, mert soha nem fogtak fegyvert a kezükbe, de kitartottak decemberig, és olyan felhatalmazással rendelkeztek, amivel a diktatúra soha. Gyűlölte őket - mert bíztak bennük az emberek. És ebben rejlett a forradalom igazi ereje."
"2010. október 23.-án emlékeztünk. Emlékeztünk a hősökre, emlékeztünk a pillanatokra, ahogy egy-egy közösséghez eljutott a hír a reggeli vonatokkal. De megemlékeztünk a forradalomhoz vezető útról, a diktatúra kegyetlenségeiről, az áldozatokról és a megtorlásról..."
Ott voltak a fegyvertelen tüntetők között is, akikre válogatás nélkül lőttek. Lőttek válogatás nélkül, és bűntettek, de nagyon is megválogatva azt, hogy kire csapjanak le, mert egy egész társadalom megfélemlítése volt a cél, hiszen „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem" - idézte fel dr. Szűcs Lajos Bibó István szavait Örkényben, ahol szintén részt vettünk az ünnepi megemlékezésen. Azokat a szavakat, melyek vélhetőleg a legtöbbet idézettek közé tartoznak, és nem véletlenül, hiszen „a félelemtől megszabadulva nem csak a szabadságharcosok bátorsága, hanem a civil kurázsi ereje is elsöprő volt."
Ezért nem volt kegyelem az ápolónak, a szinte gyermek forradalmárnak sem - és mégis. 1956. október 23. után hiába volt a megszálló idegen hadsereg jelenléte. A szabadság emléke kitörölhetetlen nyomot hagyott a szívekben, és az ilyen emlékek fölött már nincsen hatalma semmilyen fegyvernek.
Az ócsai ünnepség után Szűcs Lajos részt vett az Örkényben tartott megemlékezésen, ahol együtt koszorúzott és gyújtott emlék mécsest a helyiekkel a forradalmárok tiszteletére.
További képeket a Fotógalériában érheti el!
Dr. Szűcs Lajos hírportálja
[matesz]
[matesz]
